Pólók

Pólókat vettem a japán sráctól. Főleg azért, mert értékelem, hogy milyen ügyesen feltalálja magát. Szóval Japánban állítólag baseball játékos volt, de aztán lett valami baja és azt nem folytathatta. Hogy miért éppen Berlinbe jött, azt nem tudni, mindenesetre itt elektronikus zenével fogalalkozik - azt mesélte, hogy ezt a műfajt a felkelő nap országában nem igazán szereti a rendőrség, ha felcsendül, azonnal a helyszínre siet. Emellett még pólókat gyárt. Valahonnan kerít sima trikókat, amire saját maga fest berlini dizájnt. Ezeket vasárnaponta árulja egy másik japán sráccal a Mauerparkban. Általában 10-15-öt tud eladni, darabját 10 euróért. Nem beszél angolul és a németben is ő a legrosszabb a csoportból, de én bírom. A vietnami lány ki nem állhatja, ha egy kisebb csoportba kerül vele, mindig előadást tart, hogy muszáj otthon tanulni. A japán fiú azt mesélte még, hogy tavaly itt, Berlinben négyszer műtötték, ha jól kerestem ki a szótárból, akkor az epéjével. De azért vidám darab. A legjobb dolog egyébként, szerintem, francia lánynak lenni. Kettő van a csoportban, mind a kettő a suli mellett bébiszitterkedik. Az egyik nagyon helyes, az a szünetben, amolyan francialányosan balettmozdulatokat végez, mintha minden francia lány az ovódában balettet is tanulna. A másik nem helyes, ő viszont folyton franciás kiegészítőkkel dobja fel magát. A kiskalap és a sál nélkülözhetetlen kellék. És megnyugtattak, nem szeretik a francia filmeket, mert azokban sokat beszélnek. Csak beszélnek és beszélnek. A suli után egyébként már van egy tuti köröm, amit bejárok, és még élvezem is. Szóval a suliból hazatekerek, majd összerakom az úszócuccom és elindulok az uszodába. Onnan visszafelé bemegyek a Schönhauser Allee-s Arcaden-be. Ott a Netto diszkont élelemiszer boltba. Aztán van olyan, hogy az egyik gyorskajáldában veszek levest, elvitelre. Ezt ugyanis el tudom mondani. Szóval, így.