Hétköznapok

Nagyban zajlanak a hétköznapok. M. dolgozik, én suliba járok. De azért mindig történik valami. M. például a múlt héten - bár három is van neki - fürdőnadrág nélkül jött az uszodába. Hát, mit volt mit tenni, a fekete alsónadrágban úszott. Persze senkinek nem tűnt fel, mert amúgy senkit sem érdekel a másik. Én is voltam az uszodában a vietnami lánnyal. Hát, mint kiderült, nem tud úszni, de úgy két órát szívesen elpacsál a gyerekmedencében. De azért aranyos volt. Előtte megmutatta, hol lakik. Az Alexanderplatz-tól 5 perce gyalog, egy lakótelepi lakás egyik szobájában. A barátnőjével bérlik. Ott szokott suli után megpihenni, amióta terhes folyton le van törve, és rosszul van. Mivel az A2-es tesztben a cd-s szövegértés elég rosszul sikerült neki, még ettől is kiborult. Azt állítja, majd valamikor az év végén költözik össze a barátjával, mert az messze lakik, és most neki a suli a fontos. Az uszodából hazafelé jövet leültem egy padra az S-Bahn megállóban, és rámosolyogtam egy öregasszonyra. Mint később kiderült, ez elég volt neki ahhoz, hogy kb. az egész életét elmesélje 4 percben. Én két kérdést tettem fel, hogy hol dolgozik és honnan jött. Na. Ez aztán elindított egy szóáradatot, amiből szinte alig értettem valamit, majd amikor megjött az én S-Bahn-om elköszöntünk és sok szerencsét kivánt. Hát, így. Voltunk a TV-toronyban is, igaz, kétszer. Először olyan sokan voltak, hogy csak megvettük a jegyet egy automatából egy másnapi időpontra. Amikor a következő nap visszamentünk, a bárban ittunk egy-egy koktélt, lefényképeztük a házunkat a toronyból, a másodikon még látszik a tányéros antennánk is, majd megvártuk a naplementét és a gyorslifttel leszáguldottunk.