Karaoke

Elég híres a vasárnap délutáni, mauerparki karaoke, de mi még sosem voltunk. Na, vasárnap délután ezt is kipipáltuk. Először csak körül akartunk nézni az ottani bolhapiacon, de végül egy egész hosszú program lett belőle. A 3,8 milliós városban ugyanis szembebiciklizett a román csoporttársam, és azt mondta a barátnője, hogy van egy másik bolhapiac a közelben. Akkor először ott kezdtünk. Igaz, hogy már pakoltak, de azért a hangulatába bele lehetett szagolni. Itt aztán van értelme a vasárnap délutáni sétának - ezt állapítottuk meg, amikor a bolhapiac sarkán letelepedtünk egy bambira. Minden sarkon van valami érdekes, legalább egy érdekes kocsma, érdekes arcokkal. Aztán, amikor jól átfáztunk, esténként ugyanis már olyan késő októberi idő van, átbicikliztünk a Mauerparkba. Ott meg egy másik, magyar ismerőssel találkoztunk, a bejáratnál sörözött a pesti haverokkal. Az itteni bolhapiac a délután fél 6 ellenére még élt és virult, hömpölygött a tömeg. A karaokén is telt ház volt. M. azt mesélte, hogy az ötlet atyja egy ír pasi. A lényeg: hoz egy számítógépet, azon feltöltve a zenék, egy monitort, ahol lehet olvasni a szövegeket, és bárki kiállhat énekelni a több száz vadidegen ember elé. A pasi angolul beszél, amit itt persze mindenki ért. A számok közben kis dobozzal mászkál és gyűjti saját magának az adományokat. Hát, nagy arc, az biztos. Az ötlet működik. A hangulat szuper. A bénákat nem fütyülik kis, a tehetségesek viszont vastapsot kapnak. Az élelmesek pedig sört árulnak a közönségnek.