Háború

Kemény háború dúl Berlinben, vagy legalábbis Prenzlauer Bergben a kisgyerekes anyák és a többiek között. M. úgy fogalmazta meg: a berlini többség sokáig némán tűrte a megpróbáltatásokat, de végül megelégelte az erőszakos kisebbség elnyomását és fellázadt a babakocsik terrorja ellen. Szóval, elég érdekes a helyzet. Az újság is megírta, mi pedig a hír nyomába eredtünk (főleg azért, mert csak pár száz métert kellett biciklizni érte). A sztori: egy prenzlauer bergi kávézó tulajdonosa betonból öntetett akadályt a bejárthoz, azért, hogy a babakocsik ne férjenek be a helyiségbe. A kuglibábú alakú tömb amolyan művészi tárgy a kávézóban, még a szerzője neve is rajta van, egy ráragasztott fecni pedig hirdeti, ide nem lehet babakocsit behozni. Igaz, ez már a bejáraton is díszeleg: a vélhetően régi gyógyszertári ajtón is kint van: no babakocsi, no wc, no cigi, no kutya. Van még egy tiltás, de ez csak bent derül ki: no laptops. A hely totál rusztikus, még a sütemények is azok. A személyzet barna kockás egyen ingben van, és tagjai akkor is angolul válaszolnak, ha az ember németül kér valamit. Mintha a mai trend előtt járna egy lépéssel a kávézó, legalábbis ilyen érzésünk van. Az újság szerint a kismamák és a politikusok is felháborodtak a lépésen, amiért kitiltották a bakakocsikat, a tulajdonos azonban azzal érvelt, hogy akik idejárnak, csendben, beszélgetve akarják meginni a kávéjukat, nem gyereküvöltés közben, nem egy játszótéren. A cikket legalább három napig folytatták, utolsó nap olvasói leveket is közzétettek, ezek íróinak többsége a kismamák ellen fordult. Ami igaz, az igaz: akármerre megy az ember, üvöltő gyereket és magabiztos anyukát lát. Az uszoda is elég elviselhetetlen a gyereküvöltés miatt, mert olyan, mintha egyáltalán nem fegyelmeznék a gyerekeket, akiknek így mindent szabad. Folyton arról beszélgetünk M.-mel, hogy milyen nagy önbizalmat szerezhetnek az itteni csemeték, a biciklihez csatolt fagyiskocsiban szállítják őket reggel,este, szóval nekik a világ kerek. Egyébként a háború nem előzmény nélküli, már írtunk róla mi is, hogy valaki névtelen levelet szórt szét a kerületi postaládákba, jelezve, a Kelet-Berlin itteni részébe újonnan betelepültek "csak tejeskávézgatnak naphosszat, a gyerekeiket meg nem nevelik, és húzzanak már végre el!" Korábban pedig - mint utóbb kiderült - egy postás gyújtogatta a babakocsikat. Ha ennyi itt az indulat, el lehet képzelni, hogy mennyire tenyérbemászó módon viselkednek errefelé a kismamák. P. azt mesélte, hogy pár éve beperelték a kismamákat (akik ezek szerint egy csoportot alkotnak), mert tülekednek a villamoson, és a pert nem a kismamák nyerték. Egyébként a kávézónak használhatott a "reklámkampány". A nagy térben alig vannak székek ugyan, de szinte mindegyik foglalt volt, és az üzlethelyiség elé, a járdára kitett padokon is ültek. Itt, ahol lépésenként van kávézó, vagy valamilyen étterem, igazán mutatni kell valami újat. Hát, ez sikerült. Nemsokára pedig még a kávépörkölő gépet is beindítják, de ezek szerint az már csak a ráadás lesz.