Akkor most leírok egy receptet, amit az utcán találtam. Ez így persze túlzás: egyik reggel az M1-es villamos megállójában hevert egy újság, és abban állt, elolvastam, hazahoztam és eddig kétszer készítettük el. Ez a vegetáriánus fogás finomabb, mint ahogy kinéz! Szóval két főre szól a recept. Négy darab sárgarépát meg kell pucolni, majd le kell reszelni. Másfél deci, vagy egy picit több vízben kell párolni, amíg a víz el nem fő, közben sózni. Majd fel kell aprítani 6 db szárított sárgabarackot, ezt össze kell keverni a megfőtt sárgarépával, kell bele tenni egy citrom reszelt héját, egy fokhagymát kell belenyomni; ízesíteni sóval, borssal és gyömbérrel (gyömbérporom van, gazdagon szórók bele) kell, majd két tojással, és egy kevés zsemlemorzsával kell összekeverni és lisztes kézzel kis fasírtszerűt formázni belőlük. Amíg ezek olajban sülnek, addig száraz serpenyőben meg kell pirítani szezámmagot, amit natúr joghurttal és két evőkanál citromlével kell összekeverni. A bébispenótot (a recept szerint 300 dkg) egy gerezd kinyomott fokhagymával olajon kell fonnyasztani, majd két evőkanál citromlével és sóval kell ízesíteni. Ez lesz a körete a sárgarépafasírnak. Amúgy egyre keményebb a nyelviskola, de főleg a kultúrák összecsapása miatt. Tegnap a vietnami például elkérte a vizesüvegemet, és ivott belőle, ezért én aztán egész délelőtt szomjaztam, nem akartam ugyanis utána inni. Óra alatt folyamatosan eszik, és csámcsog. Most már engem is folyton leugat, hogy mit nem tudok jól, aztán kiderül, hogy ő nem vágja. A brazil és az afrikai lány magabiztosan magyaráz folyamatosan. Úgy tűnik, hogy egyre több témáról kérdezi meg a két tanárnő, hogy na, megtörtént már valakivel? Ma például azt, kivel esett meg, hogy nem értette, amit mondanak neki, vagy őt nem értették. Ebből több mint fél órás vita bontakozott ki, hogy tudnak-e vagy nem a németek angolul. Ebbe beszállt a pakisztáni lány is, mondván, hogy nem tudnak, bezzeg ő az anyanyelve mellett angolul is beszél, mint mindenki náluk. Szóval elég kemény csaták zajlanak itten a munkanélküliek között, akiket a német állam taníttat.Őszintén megmondom, hogy csak egy határig vicces, utána nagyon idegesítő. És persze Ákos is mindig hozzászól, az orvosos témánál azt, hogy pont tegnap volt orvosnál, az értős témánál azt, hogy a barátnője nemtom' honnan származik, és szépen beszél németül, és ha lehet, mindig beszáll a vitába. Én egy darabig figyelek, aztán csak várom, hogy a tanárnő leállítsa, mert kb. 3-4-en szólnak hozzá, röpködnek a hülyeségek, ő pedig csak hagyja, a többség pedig hallgat. A minap az amerikai lány megkérdezte a vietnamit, hogy mióta van együtt a német barátjával, hogy már gyereket vár, és amikor azt a választ kapta, hogy egy éve, akkor - úgy értettem - azt mondta, hogy "gyorsan dolgozol". Ezen jókat röhögtem magamban. Ja, akkor még M.-ről valamit: továbbra is szorgalmasan kertészkedik a balkonon. Ha elhaladunk egy virágos mellett, fel kell szólítanom, hogy ne nézzen oda! Mert mindig venne egy újabb és újabb virágot. A mostani megegyezésünk úgy szól, ha egy elhullik, jöhet a következő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése