Barátok

Három nagyon jó barátom van itt, Spandauban. Három olyan, amit otthon nem értékeltem kellőképpen: az IKEA-s pöttyös gurulós bevásárlószatyor, a Lidl és az internet.
A gurulós szatyor otthon talán ciki, MDF-piacra járós, öregasszonyos, itt azonban a legjobb segítőtárs. Spandauban, annak is a legtávolabbi szélén több diszkont ABC is van, de ezek mind autóval érhetők csak el. A szomszéd utcában viszont vagy egy Lidl, ahová csak elhúzom a szekeret, bepakolom a kívánt árút, felrakom a pénztárgép előtti szalagra, fizetek, bepakolok és már indulok is. A gurulós szatyor és a Lidl-is bevásárlókocsi együttes húzása-tolása meghaladja a képességeimet, ezért én csak a szuperszatyorba pakolok be és ki. Otthon is rá fogok szokni.
A Lidl eddig kiesett az érdeklődési körömből, ez tény. Itt nem számít a legutolsó diszkontnak. Szinte minden van, ami alap és egy hétköznapi főzéshez nélkülözhetetlen. Előre bedobják a postaládába a leértékelős újságot, és érdemes is leértékelt árut vásárolni. Semmi baja a minőségének, de jócskán lehet megtakarítani. A zöldségek - főleg a híres, és a hasmenésjárvánnyal meggyanúsított uborka utolérhetetlen - sokáig frissek maradnak.
Eddig két "termék" okozott fejtörést: melyik lehet a tejfel és melyik a főzőtejszín? Utóbbi beazonosítása beletelt egy-két hétbe, de ez választ adott a tejfelkérdésre is.
Érdekes módon a műanyagpalackokat váltják vissza: a boltban van egy gép, ahová be kell adagolni azokat, a gép összegyűri és kiad egy számlát, aminek összegét a pénztárnál levonják a vásároltak árából. A parkoló szélén pedig szelektív üvegszemetesek állnak.
A Lidl-ben a vásárlók állandóan nézelődnek, és sajna, van, hogy meg is szólítanak, de egyelőre nem tudok értelmes választ kinyögni. A pénztároslányok mindig kedvesek, olyan nincs, hogy ne kívánnának még a Tschüss után schönen Abend-et vagy einen schönen Tag-ot.
Szóval az em-Ber a boltból nem leharcolva érkezeik haza, ami, azt hiszem elég nagy szó.
A harmadik jóbarát az Internet. Ha nem lenne, már depressziósan feküdnénk a spandaui ház valamelyik szobájában. De hála a Teremtőnek, létezik az Internet! Nagybetűvel kezdem még a nevét is! Segítségével mindent tudunk a világról, de ami még ennél is fontosabb, családtagjaink, barátaink is elérhető közelségbe maradtak az 1000 kilométeres távolság ellenére.
Ja igen, én is látom, hogy ezek nem "élő" barátok. Majd idővel igyekszem emberekre is szert tenni.