Hagyomány

Azért nagyon szuper dolog a hagyomány. Erőt és feltöltődést, kapaszkodót ad az új kezdethet. A világvégi spandaui kis utcában, magyar fogalmak szerint inkább amolyan "közben" lencselevest főztünk, babérlevéllel, ecettel és tejfellel ettük, ahogy kell. Aztán leöblítettük pezsgővel és közben megnéztük a bécsi újévi koncertet. A számok első hangjaiból már találgattuk, hogy mi is következik, polka, induló vagy keringő? Hú, nagyon jó volt! Talán otthon sosem tetszett még ennyire.

                       

                                                                              A berlinieknek is vannak régi tradícióik. Az egyik ilyen a szilveszteréjszakai tűzijátékozás. A többség nem csupán egyszerűen petárdázik, mint odahaza, hanem miniatűr, de igen színes fényeket árasztó rakétákat lő fel az égbe. Már előző nap elkezdik, aztán szilveszterkor kora este szinte percről percre nő az őrület, éjfélkor pedig mintha kitörne a háború. Légitámadás érte Berlint, valami csapatok meg közelharcot folytatnak a városban - gondolná az ember, ha nem tudná, hogy melyik nap éjszakáját éli. A pesti augusztus 20-i tűzijátékra is nagyon hasonlít, azzal a különbséggel, hogy nem az égbolt egy áttekinthető részletén zajlik, hanem ameddig a szem ellát és azon is túl. Továbbá nem ér véget negyed órán belül, hanem ropog, robban vagy két órán át szakadatlan. A munkából meg gyakorlatilag valamennyi férfi, fiatalember és fiú kiveszi a részét, és sok lányból, asszonyból is pirotechnikus lesz egy időre.

Másnap aztán eltakarítják a romokat a hadszíntérré változott városban, de aki korán kel, még láthatja a szanaszét heverő üres robbanószerkezeteket.

Mi is viszonylag korán keltünk. Mások még korábban, mint az egyik szomszéd, aki reggel 11-re már majdnem elkészült a takarítással.

Keltünk, hogy menjünk templomba. Nem vagyunk templomjárók, de itt, úgy tűnik, szokásunk lesz. Karácsony második napján voltunk először, aztán most Újév napján is visszamentünk ugyanoda, a spandaui belvárosban működő St. Nikolai evangélikus közösség templomába, ahol megint olyan jól éreztük magunkat, hogy elhatároztuk: egy hét múlva ismét visszatérünk.
Ennek több oka is van: emberek közé járunk, feltöltődve lehet kijönni, jó, vidám a hangulata az istentiszteleteknek, és fantasztikus a zene. A mai különleges alkalom volt, több nyelven folyt az istentisztelet, mert 2011-12 fordulóján Berlinben van a Taizé ökumenikus ifjúsági találkozó, és a spandaui orgonista mellé külön zenekar is érkezett. Az orgonista "megér egy misét", majdhogynem jazzt játszott, a végén, ahogy egy rendes koncerten illik, tapsot is kapott.
A lelkésznő szavaiból még nekem is sikerült kiszűrnöm a lényeget: "jeder Tag ein neuer Anfang", minden nap egy új kezdet.
Ez az a templom, ahol voltunk.

Itt pedig egy pofon a fantáziátlan magyar sajtónak. :)
Ez itt a Die Welt szilveszteri száma, amely a 2012-es kilátásokat elemzi, és minden fontosabb kérdésben felvázol egy optimista és egy pesszimista forgatókönyvet. Az egyik szerint 2012 szuper év lesz, a másik verzió pedig azt állítja, hogy 2012 egyenesen ócska lesz.