Szerda

Van abban valami szürreális, ahogy az em-Ber sétálgat egy  berlini plázában. Elmélyülten nézeget a leértékelt holmik között, hol itt, hol ott. Majd felkapja a fejét, hogy jé, itt németül beszélnek. Pedig volt egy pillanat, amikor azt hitte, otthon lődörög a holmik között. Ja, és persze a kasszánál is kiderül, hogy ez itt egy másik ország, másik nyelv. A spandaui Árkádban sok, az otthonihoz hasonló bolt van: H&M, Saturn, Tamaris, Rossmann, DM. Illetve fordítva: sok itteni üzlet otthon is fellelhető. Azt nem tudom felmérni, hogy otthon hányan lézengenek napközben egy bevásárló központban, mindenesetre itt elég gyér a vásárlók száma.

 

Iskolából hazafelé tartó gyerekek, kávé mellett trécselő nyugdíjasok. Ja, és a bevándorlók feleségei, mindenféle nációból. Kiderült ma az is, hogy Spandauban piac, vagy piacszerűség is van szerdán. Friss zöldségeket, halat, húst, tojást lehet kapni. És szinte minden pultnál valamilyen gyorskaját. Sült krumplit, halas szendvicset. De hát Spandau szerdán sem sokkal izgalmasabb, mint vasárnap, igaz, van valamilyen jópofa, kisvárosi hangulata.

 

 Joanna minden órán tart valamilyen "kiselőadást", talán bízik abban, hogy valaki megérti. Ma arról szónokolt, hogy mindenki magának tanul és nem takarózhat azzal, hogy nem ér rá, mert dolgozik, a gyerekkel foglalkozik, főz. Ő például angolul tanul, és minden nap tud rá fél órát szánni. Trenírozni kell az agyat - magyarázta. Az apósa és az anyósa, akik már elmúltak 70 évesek hobbiból nyelvet tanulnak. Az apósa például egy héten egyszer angolórára megy. Mindezt a szódolgozat eredményét értékelve adta elő, mondván, mindenkié borzalmas lett! 

 (Kivéve egy fiatal török lányt és engem:)