A spandaui népfőiskola, ahová német nyelvtanfolyamra járok, tömegközlekedéssel csak nagyon nehezen megközelíthető, ezért az első nap M.-mel érkeztem, aki a helyszínre szállított. Ezzel aztán egyáltalán nem lógtam ki a sorból, mert a legtöbb nőt a férje hozza-viszi. Ja, igen, ide csak nők járnak.
Háztartásbeliek. Legalábbis ebbe a csoportba. A szuperhelyes tanárnő szerint 14 fős a csoport, én 13 tanulólányt, -asszonyt számoltam össze: 7 török, 1 olasz, 2 albán, 1 thai, egy lengyel és én. A lengyel olyan, mintha török lenne, kb. annyira nem lehet érteni, hogy mit mond, és hozzávetőleg annyira szörcsög. Négy török kendőt is visel, az egyikük 5 kilót hízott az ünnepek alatt (ezt az infót elcsíptem!). Ez már egy összeszokott csoport, én most csöppentem bele újonnan. A tanárnő szerint keine Panik, a többiek 10 éve élnek Németországban, én viszont csak egy hónapja.
Ok. Igyekeztem nem pánikolni, az óra elég hosszú volt, két szünettel, egy hosszabbal és egy rövidebbel. Ami amúgy nem lényeg, de mint a mellettem ülő, nálam több mint 10 évvel fiatalabb török asszonytól (mert kb. nálam 10 évvel öregebbnek tűnt) megtudtam, az első szünetben eszünk-iszunk, a másodikban nemtom, csak úgy vagyunk?
A csoporttársaknak nem sok fogalma van a fegyelemről. Későn jönnek páran, mondván, betegek. Majd a thai lány óra közben szomjazott meg és ment ki. Az egyik török asszonyság meg egyszer csak hazament, valami orvosi ellenőrzésről beszélt. Közben a legfiatalabb török lánynak meg isiásza lett (szünetben?), és amúgy is meg volt fázva.
Szóval zajlott az élet, a tanárnőnek szerencsére van humora, próbálta azzal kezelni a problémákat. Nincs irigylésre méltó helyzetben, a török uralom ugyanis nagy, ha nem értenek valamit, vagy nem tudják a választ, egymás között anyanyelven beszélnek.
Az óra elején két névsort kell aláírni: egy jelenléti ívet és egyet azoknak, akik ingyen kapnak oktatást. A népfőiskola olcsóbb, mint a nyelviskolák, de aki igazolja, hogy munkanélküli, az ehhez is ingyen hozzájuthat.
Az iskola környéke nem valami szívderítő, egy lakótelep közepén van, egy iskolai könyvtárban. De benne a népfőiskola szobái semmivel sem rosszabbak, mint a Katedra Nyelviskoláé például otthon. Még az órák szerkezete is egy az egyben olyan, mint a Katedrában.
Az óra végén volt, akiért jött a férje, mások, köztük én, tömegközlekedtek. Láttam, hogy van, aki kihasználja, hogy egy olcsó, Nettó nevű diszkont közelében van a suli, és egy nagy csomag pelenkával szállt fel a buszra.
Első önálló hazajövetelem is erre a napra esett. A buszjegy darabja 2,30 euró, eggyel be kell buszoznom a spandaui belvárosba, és egy másikkal, amiről kiderült, hogy napközben 20 percenként jár, azzal pedig haza. A kettő között betértem a spandaui árkádba és a H&M-ben kerek 10 euróért vettem egy leértékelt télikabátot. A jó vételről az arányok miatt annyit, hogy utána két ceruzát és egy faragót vettem 4 eruó körül, majd a kedvenc Lidl-imben pedig 10 eurót költöttem joghurtra, narancslére, kenyérre, egy kis csokira, konzervre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése