BNV-OMÉK

Ma a berlini BNV-n jártunk, ahol német OMÉK-ot tartanak. Azaz a Messe Berlinen, ahol Grüne Woche-t, mezőgazdasági vásárt rendeznek, igaz, világméretűt. A leginkább reptérhez hasonló épületegyüttesben a hatalmas méretei ellenére nagyon jól lehet tájékozódni, és szinte "lötyögött" benne a legalább 60 országot képviselő 1.600 kiállító. A magyar stand az apró ír, a nagyobb bolgár és a hatalmas norvég pavilon szomszédságában állt. De amíg jellemzően a több ország ragaszkodott a sztereotípiákhoz, a magyar inkább próbált modern lenni. A bolgár néptáncosok legalább fél óránként előadták a műsort, a norvégok mintás pulóverben ittak a rénszarvasok tövében, az írek söröztek és készítették elő a terepet egy koncertnek. Nálunk se matyóbaba, se fűzérbe kötött pirospaprika nem volt. Helyette volt Budapest Bistro, ami kínált ugyan hagyományos ételeket, gulyásleves és libamájat, csak egy kicsit másként. A berendezésből is nehezen lehetett kitalálni, hogy magyar, csak a felirat hírdetette. Hogy bevált-e a taktika, az nem derült ki, mert nem vártuk ki a delet és az ételekből sem kóstoltunk. Ettünk viszont lengyel croissant, aztán végül a német - zsemlébe csomagolt - kolbásznál kötöttünk ki.

Az agrárminiszter itt is, mint otthon, végiglátogatja a standokat és mindenhol iszik egy kupciával, igaz, csak képletesen. A sajtó előtte szalad, úgy, hogy az újságírókat egy-egy táblát cipelő lány vezeti. És itt, is, mint otthon, rejtély, hogy miért is kedvelik az ilyen rendezvényeket az emberek. Itt, a nemzetközi seregszemle miatt talán egy fokkal érdekesebb a kiállítás, sok féle ízvilágot meg lehet kóstolni, a bioételeknek pedig külön óriási terme van.

M. pedig Jetiüzemmódban (nagy szakállal, félálomban, elcsigázva) nyomja a témát, de nyomja.