2012. január 17., kedd

Kedd

Ezt a képet M.-nek készítettem, hogy majd egyszer ír egy bejegyzést arról, miért is szereti Berlint. De erre a közeljövőben semmi esély, annyira elfoglalja a munka, a lapszemle, a lakáskeresés, számlák értelmezése, intézése stb.
Szóval elvettem tőle a képet, hogy a hétfőt és keddet ellenpontozzam vele. Ez a két nap ugyanis teljesen az ellenkezője volt a kép hangulatának. Nyomi, szürke, nehéz.
Hétfőn szakadt a hó, szerencsére nem maradt meg, mert az biztos, hogy a spandaui kis utcákba nem jut majd el a hókotró. Mára megenyhült, de szürke maradt az ég.
A tanfolyamon egyre nehezebb elviselni a török uralmat, főleg, hogy megint megkerült a padszomszédom, aki nem lát, de nem hord szemüveget. Ajánlom neki, hogy a táblát másolja, de azt sem látja, és leginkább a füzetembe szeret behajolni, amit elég nehézen viselek.
Kiderült, hogy én vagyok az egyetlen diák, aki ebben a csoportban fizet a tanfolyamért, a többieknek vagy a munkaügyi központ, vagy a "bevándorlókból németeket gyártó" ügynökség állja a cehhet. Kiderült az is ma, hogy a nők gyerekei írják a házi feladatokat, és intézik az ügyeket is, például, ha orvoshoz kell menni. A gyerekek szinte már majdnem mind itt születtek.
Csak nekem, meg egy fiatal török lánynak és a lengyel és a thai lánynak nincs gyereke. Johanna az óra elején legalább 15 percet az adminisztrálással tölt, több névsor is van, én csak a jelenlétit írom alá, a többieknek igazolásokat kell küldeni a fizető szervek felé. Ha hiányoznak, akkor igazolást kell hozni az orvostól például. Johanna ma a gyerekek számát, születési évét írta össze.
Ma íratott egy tesztet 10 darab ige múlt idejéből, előtte elmondta, hogy csak a két szóból álló formát kéri, erre ad 10 percet. Az olasz és a thai nők azonban nem értették meg a feladatot, csak írtak és írtak, majd kiderült, mondatokat gyártottak. Ezt felismerve össze-visszakapkodtak aztán, és nem lettek készen. Legszívesebben nevetnék ezen, de ma ehhez sem volt erőm.
Az elég nehéz, hogy a 11. leckénél kapcsolódtam be, és hiába tanulom meg ezeket, hiányzik az előző legalább 8, mert otthon kb. az első kettőig jutottam el.
Miközben engem ezek a mikroizék kötnek le, a német sajtó, az újságok, a rádió, tv állandóan Magyarországgal foglalkozik.


 Ez egy mai.


Ez egy tegnapi.

1 megjegyzés:

  1. Szerintem menjél el egy rendes németkurzusra, ne ezekre az Integrationskurs-okra.

    VálaszTörlés