M. hivatalból látogatott el az eseményre, én pedig vele tartottam, mert "gondos háziasszonyként" az ebédet - karfiolleves, sült csirkeszárny - már előző nap elkészítettem, így aztán az, hogy én is elmentem vele, nem okozott az "etetésben" problémát.
A beszélgetést a Schaubühne színházban tartották, az volt a címe, hogy az „Antiszemitizmus Magyarországon – Mit lehet tenni?”, és négy magyar származású meghívott volt: Heller Ágnes filozófus, Ivan Nagel magyar származású német színházi ember, Paul Lendvai magyar származású osztrák újságíró és Schiff András zongorista.
A rendezvényt a Bundeszentrale für politische Bildung nevű állami intézmény támogatta. Ez a szervezet mindenféle kiadvánnyal, meg rendezvénnyel próbálja elősegíteni a demokratikus játékszabályok ismeretének mélyítését, a politikai ismeretek terjesztését. Óriási volt az érdeklődés, a szervezők a kérdésünkre elmondták, hogy minden jegy elkelt. A négyszáz fős terem dugig volt, még a lépcsőkön is ültek.
A terem olyasmi volt, mint Pesten a Trafóé - csak jóval nagyobb -, ahol a Pintér Béla-féle társulat játszik. A jegy 2,50 euróba került, és egy díjazott német újságíró vezette a beszélgetést. A kérdésfelvetés talán nem tűnt aktuálisnak, de a magyar meghívottak már a második körben az aktuális magyarországi helyzetre terelték a szót. Elképesztő volt látni, hogy a három, több mint 80 éves vendég micsoda szellemi frissességel bír még ma is. Ivan Nagel egyedül már járni sem tud, úgy vezették ki a végén, de azért itt volt, eljött, és olyan lendülettel adta elő a véleményét, mintha 50-60 évvel fiatalabb lenne. Kicsit másfajta közönség volt, mint a spandaui moziban: főként a középkorú, vagy annál idősebbek drágább ruhákba, ékszerekbe voltak beöltözve, és a "színházi" élményt összekötötték egy locsogós vasárnappal - a színház Charlottenburgban, a nyugat-német polgári közép legtipikusabb városnegyedében van.
A büfében falatoztak, örültek egymásnak, kávéztak, eszegettek már a program kezdete előtt bő egy órával is. Lehetett azért magyar szót is hallani, de az érdeklődők túlnyomó többsége német volt.
A négy szereplő a mai helyzetről azt mondta: a nyugati sajtónak nagy szerepe van, abban, hogy ma már másként viszonyulnak külföldön a magyar kormányhoz, mint korábban.
Nagyon érdekes volt a színház "ruhatára", ilyen még otthon nem láttunk. Csak szekrények voltak végig, mindenki bepakolhatta a kabátját, táskáját, mert 2 euró fejében - amit végül kivehetett - bezárhatta az ajtót és eltehette a kulcsot. Egy kislány pedig azért álldogált ott, hogy ha valakinek nincs 2 eurósa, akkor váltson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése