em-Berlin: der Abend

Van, amikor az em-Ber álmai valóra válnak. Csak jól kell tudni kívánni, jelen időben, célirányosan, mantrázva. Ja, és a VW kisbusz alakú perselyt fordítsd irányba, az ablak felé, mintha a busz menne valahová. Összesen ennyit mondtam M.-nek. Még a tavasz kezdetén, és télre Berlinben találtuk magunkat.
A sztori persze nem ennyire egyszerű, de a végeredmény ez.
M. mintha haza érkezett volna. Ismeri a járást, az érdekes helyeket, a szokásokat, a többi pedig ragad rá.
Rólam ebből semmi nem mondható el. Az én kívánságom nem fogalmazódott meg határozottan, inkább amolyan tagadás volt, és arról szólt, hogy nagyon kellene váltani valamit. Így aztán mi ketten – E. és M. – együtt indultunk el Berlinbe.
Én nyelvtudás, helyismeret és más hasonló, jól kamatoztatható tudás nélkül, például sütés-főzési és házvezetési gyakorlat nélkül vágtam bele a kalandba.

em-Berlin

2012. január 12., csütörtök

der Abend

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum