A hétköznapokról nehéz beszámolni. M. hajnali öt-negyed hat körül kel minden nap, hogy átnyálazza a német újságokat, van-e bennük magyar vonatkozás. Az utóbbi időben szinte mindig bőven akad. Szóval reggel nyolcra, amikor még mindig sötét van, már "jó" a kedve. Majdnem mindennap borús az ég, de az idő enyhe. A reggel internetezéssel kezdődik, majd a "kuckóban", az emeleti dolgozószobában megreggelizünk. Aztán vagy kell menni a Lidl-be, vagy nem. Ma M. ment egyedül, kivételesen, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Aztán jön az ebédkészítés. Egyelőre általában magyaros a menüsor. Ma a maradék lencséből készült leves, a második fogás pedig túrós tészta volt, a tetején pirított sonkadarabokkal. Hát, nem egy fogyókúra. Lehet, hogy átállunk az egyfogásos ebédekre. Igaz, a túrós tészta állítólag megmentette M. életét, aki éppen arról tanakodott magában, hogy beteg legyen-e vagy ne. A tészta hatására a nem mellett döntött.
A konyhaablakból a kertre látni. Ma az egyik "barátommal", a gurulós bevásárló szatyorral néztük a kertet és még egy mókust is elcsíptünk. (Lefényképezni sajnos nem sikerült) De a várostól olyan messze vagyunk, hogy tegnapelőtt másfél órát autóztunk befelé, hogy megnézzünk egy lakást. Ma is ez vár ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése