Prima

 Ma két "Prima"-t is kaptam Joannától, ami nem Gut, hanem egyenesen Prima. Igaz, hogy mind a két feladatban volt egy-egy hiba, és egyszer-egyszer segített is, de azt mondta - ha jól értettem -, hogy ez így is príma, mert a többiek egyáltalán nem is értik, hogy miről van szó. Ez persze így nem igaz, a thai lány például nagyon ügyes, ami igaz, alig derül ki, mert mi szinte egyáltalán nem értjük, hogy mit mond. Joanna valahogy már ráérzett.
Túl vagyok az első "hosszabb" beszélgetésen is. Ha egyáltalán beszélgetésnek lehet nevezni. Hál' istennek ma nem a török padszomszédommal kellett dolgoznom, aki átült egy honfitársa mellé, hanem az olasz Lilinanaval.  A bolti eladó-vevő párbeszéden túlesve csak ültünk ott kukán, és vártuk, hogy a többiek kiizzadják a beszélgetést, de annyira kínosnak tűnt a csönd, hogy végül önálló, a feladaton túlmutató társalgásba kezdtünk.
Amit megtudtam: tíz éve lakik Berlinben, mégsem tud németül, és amíg nem tud, addig munkát sem kap. Szicíliából jöttek, mert ott nincs munka. A férje a belvárosban dolgozik egy olasz étteremben, ha minden igaz, pincér, ő pedig, mielőtt háziasszony lett, fodrász volt. Megkérdeztem őt is - valahogy, ahogy -, hogy rosszak-e a német fodrászok (mindenki ezt mondja, nem mertem kipróbálni még), azt mondja, hogy ja, és hogy a német nők is elég izék. Ennyiben maradtunk.
Az albán "barátnőm" is megtalált. Azt mondta - ha jól értettem -, hogy fáj a feje, reggel tornázott, fáj a háta, vagy a dereka, ki tudja, majd elvitte a gyereket az óvodába, aztán hányt egyet. Ez utóbbit elmutogatta. Itt is ennyiben maradtunk. A szókészletem ugyanis még nem tudja követni az emberi kapcsolatok alakulását.
Amit még megértettem, az Joanna tegnapi sztorija.Tavaly 2-3 hétig Magyarországon voltak egy fürdőben a férjével - jövő héten is mennek, amíg iskolai téli szünet van -, és véletlenül bezárták a lakásukba a szomszéd macskáját. Amikor hazaértek, egy rendőrségi cetli tudatta, hogy zárcsere volt, amit a szomszéd fizetett. Mert a macska annyit nyávogott, hogy végül rendőrt hívtak a szomszédok.
Joanna ma is igyekezett nevelni az asszonyokat, egyik fiatal lánynak azt mondta, menjen már el orvoshoz, csak köhög itten. És tényleg. A padszomszédom a honfitársánál is kihúzta a gyufát, utóbbi, amint lehetett, mert a lengyel lány előbb ment haza, eggyel odébb ült, de az üres helyre, mondván, a kabátjának tartja fent, nem engedte oda.