2012. január 4., szerda

Szivárvány

Ma bementem M.-mel a VÁROSBA, azaz beautóztunk, legalább egy óra alatt jutottunk be Berlinbe 
(két biciklis csak hajszál híján úszta meg a nagy rohanást), pedig ütemesen lehetett haladni.
Bejutottam vele a sajtóházba, hát, csodálatosan néz ki! Szuper volt nézni, ahogy az újságírók várják a 
kormányszóvivői tájékoztatót, készülnek, dolgoznak, beszélgetnek. 



Aztán ki kellett tessékelni magam az épületből, elvégre itt én Hausfrau vagyok (ezt még szokni kell). És még a városból sem láttam szinte semmit. Amíg P.-t vártam, addig a házak magasságában futó vonatokat fotóztam, és küzdöttem az elemekkel: állandóan változik az időjárás. Reggel nyolckor még szinte sötét van, és majdnem minden reggel esőre áll az ég. Aztán van, hogy később felderül, kisüt a nap, de legjobb viseletnek a kapucnis kabát tűnik, bármelyik percben beborulhat, megeredhet az eső. Egyszer meleg van, egyszer hideg, de berlini léptékkel mérve szinte itt a tavasz.





És akkor jött P., régi haverunk otthonról, aki évek óta itt él! P. igyekszik átadni minden tudását arról, hogy miként is kell itt élnie egy külföldinek. Mit egyen, hová menjen, mit olvasson, milyen biztosítást kössön, merrefelé lakjon...
Azt mondta, rétegesen van felöltözve, nem fázik! Mindenesetre szétfagyva egy távoli kv-zóban kötöttünk ki. Ez volt az első nagyobb sétám, világos nappal.

  



Visszatérve a sajtóházba kiderült, még mindig a német államfő ügyén pörög a sajtó. Hiába akart a kormányszóvivő a megújult kormányzati portálról és az egyiptomi eseményekről beszélni, az újságírók (M. szerint, akit ezzel nyaggattam) legalább háromnegyed órán át erről kérdezgették.
Az elnököt eddig a Bild, a legnagyobb bulvárlap a tenyerén hordozta, de aztán decemberben lejáratta egy félmillió eurós hitellel, amire az elnök azóta is folyamatosan rosszul reagál. A sajtó ezt nem tudja megbocsátani neki, minden nap, minden hírek vezető sztorija. Már másodszor kért bocsánatot.

Kemény nap volt. Lótás-futás, szakmai huzakodás, de a nap vége felé, a spandaui Lidl mellől - ahová utolsó erőnkkel igyekeztünk betérni - felcsillant a januári szivárvány. Talán majd kialakul, menni fog ez, mindegyikünk megtalálja a helyét, a feladatát. Hm.

1 megjegyzés:

  1. Berlin megszeretéséhez idő kell, ez nem szerelem első látásra. De annál hosszabban tart!

    VálaszTörlés