Ma bementem M.-mel a VÁROSBA, azaz beautóztunk, legalább egy óra alatt jutottunk be Berlinbe
(két biciklis csak hajszál híján úszta meg a nagy rohanást), pedig ütemesen lehetett haladni.
Bejutottam vele a sajtóházba, hát, csodálatosan néz ki! Szuper volt nézni, ahogy az újságírók várják a
kormányszóvivői tájékoztatót, készülnek, dolgoznak, beszélgetnek.
És akkor jött P., régi haverunk otthonról,
aki évek óta itt él! P. igyekszik átadni minden tudását arról, hogy
miként is kell itt élnie egy külföldinek. Mit egyen, hová menjen, mit
olvasson, milyen biztosítást kössön, merrefelé lakjon...
Azt
mondta, rétegesen van felöltözve, nem fázik! Mindenesetre szétfagyva
egy távoli kv-zóban kötöttünk ki. Ez volt az első nagyobb sétám, világos
nappal.
Visszatérve a sajtóházba kiderült, még mindig a német államfő ügyén
pörög a sajtó. Hiába akart a kormányszóvivő a megújult kormányzati
portálról és az egyiptomi eseményekről beszélni, az újságírók (M.
szerint, akit ezzel nyaggattam) legalább háromnegyed órán át erről
kérdezgették.
Az elnököt eddig a Bild, a legnagyobb bulvárlap a tenyerén hordozta, de aztán decemberben lejáratta egy félmillió eurós hitellel, amire az elnök azóta is folyamatosan rosszul reagál. A sajtó ezt nem tudja megbocsátani neki, minden nap, minden hírek vezető sztorija. Már másodszor kért bocsánatot.
Berlin megszeretéséhez idő kell, ez nem szerelem első látásra. De annál hosszabban tart!
VálaszTörlés